| |
The STUDIA UNIVERSITATIS BABEŞ-BOLYAI issue article summary
The summary of the selected article appears at the bottom of the page. In order to get back to the contents of the issue this article belongs to you have to access the link from the title. In order to see all the articles of the archive which have as author/co-author one of the authors mentioned below, you have to access the link from the author's name. |
|
| |
Abstract: Jézus – Isten önközlésének visszavonhatatlansága Karl Rahner teológiájában. Rahner világszemlélete evolutív alapvonalakat hordoz magában. Ebben a keretben anyag és szellem egységes okra vezethető vissza, mely a világ két alapvető összetevő elemét egységbe olvasztja. Ebben az értelemben beszélhetünk „egységes” világról. Az egység princípiuma az ember, mert benne talál elsődleges egységre szellem és anyag. Ezen egység nem statikus, hanem mint konkrét történelmi valóság a dinamikus történés kereteiben mindig a léttöbblet felé irányul. A „cél” felé haladás garanciája az „abszolút üdvésséghozó”, Jézus Krisztus, kiben Isten visszavonhatatlanul közölte önmagát. Mint cél és mint célhoz vezető út benne az ember, az egész emberiség és maga a teremtett világ is egységre talál. A Krisztuseseményben a teremtett világ minőségi mássága, többlete valósul meg. Krisztus Isten üdvakaratának csúcspontja, végcélja és eszkatológiai végpontja. Ő az üdvösség egyetemes ősszentsége. A krisztusi ember Krisztus „érájának” részese. Az Istenfiúban Isten és ember tökéletes egysége valósul meg, mely a kinyilatkoztatás végérvényességére és a Krisztusban történt (ön-)kinyilatkoztatás megismételhetetlenségére mutat. Ilyen értelemben beszélünk a kereszténység „abszolút” jellegéről, mely semmiképp sem üdvkieszközlő partikularizmust jelent, hanem az üdvösség univerzális jellegét hangsúlyozza. A Krisztus által kieszközlött egyetemes üdvösség meghirdetése az egyház missziós küldetésének alapját képezi. |
|
